Újabb bravúr a rendezőtől, az utóbbi idők egyik legjobb filmje. Nézzétek meg!
Tegnap tudtam megnézni, nagyon jó, több rétegű történetvezetés, jó színészi alakításokkal, na meg az elmaradhatatlan japán cyber-urban-paranoia feelinggel.
Míg a Bin Jipben szellemalakká lényegülő fiú és a férje által bántalmazott nő néma szerelme erőteljes misztikus és mesei vonásokat mutatott, a mostani film misztikuma egy kifejezetten aktuális, világméretű problémára irányítja a figyelmet. A hátborzongató történet központi motívuma ugyanis a kozmetikai sebészet nyújtotta lehetőségeket teszi vizsgálat tárgyává.
Főhőseink, Seh-hee és Ji-woo már hosszabb ideje járnak együtt, és a lányban az az elképzelés kezd gyökeret verni, hogy a fiú minden bizonnyal ráunt már a testére. Ezért elhatározza, hogy drasztikusan átalakíttatja arcát egy plasztikai sebésszel. Váratlanul és nyomtalanul kilép a fiú életéből, hogy majd csak az átalakulás/átalakítás után térjen vissza. A lány elhatározása azonban csak az első lépése egy bonyolult és csavaros érzelmi játszmasorozatnak, melyben a plasztikai műtétek egymást követik, azonban láthatóan nem vezetnek sehová.
Kim Ki-duk filmje - amellett, hogy izgalmas szerelmi thriller - egy nagyon égető társadalmi jelenséget jár körül, ugyanis például Dél-Koreában a húszas éveikben járó lányoknak már több mint a fele átesett valamilyen plasztikai műtéten, és a világ minden táján egyre szaporodnak az ilyen jellegű beavatkozások. A film után minden esetre érdemes lesz elgondolkodni azon, hogy mi mindent veszíthetünk egy plasztikai műtéttel.
